2012. augusztus 25., szombat
Tom Daley
hahaha csak azért kérdem mert én ezért a fiatalemberért az egész Olimpiát végignéztem csakhogy láthassam öt percre a British Diving Team-ben.
http://www.youtube.com/watch?v=bws52wtv6Ts
http://www.youtube.com/watch?v=yCPhF0Tbi-Y
Itt egy kis videóanyag róla hogy jobban megértsétek mire gondolok!!! Jó nyálcsorgatást!! :D-S
2012. augusztus 24., péntek
Levegő nélkül
Az egyik legjobb barátnőm írását szeretném veletek megosztani. Ez egy kiragadott részlet az egyik történetéből. Nekem nagyon tetszik remélem ti is élvezni fogjátok. Jó olvasást!-S
................................................................................
A fák magasra törtek az égben, és nem lehetett köztük találni két egyformát. Mindegyik különleges a maga módján. Mindegyik más és más alakot ölt, mégis, mind ugyan azt a célt szolgálják: Éltetnek bennünket, csalfa embereket. De kérdem én, megérdemeljük, hogy éljünk? Hiszen mit nekünk ez a világ? Csak pusztítjuk, és csak menedékként szolgál az olyan embereknek, akik velejükig romlottak.
Ahogyan rohantam, letértem az ösvényről és a bokrok ágai a húsomba vájtak – és ez a fajta fájdalom segített abban, hogy felébredjek. Rá kell döbbennem, hogy át lettem verve. A szőke herceg csupán játékszerként kezelt engem.
Tüdőm lassan összeszűkült, torkom pedig teljesen kiszáradt. Lábaim megállás nélkül szaporázva ugrották át az ágakat. Szemeimbe könnyek gyűltek. Nem hittem el. Képtelen voltam felfogni. Az a hívás. Azaz átkozott hívás. Az rontott el mindent. Az a hívás egy bizonyos Barnie nevű lánytól.
Miért tetted ezt, Edward? Miért? Nem adtam meg nekem mindent? Odaadtam mindenem! A testem, a lelkem, az egész életem. De te neked egy másik kellett. Miért? Ó te balga férfi, miért?
Testem tehetetlenül borult a föld felé, ahogyan megbotlottam egy átkozott gyökérben. Fejem egy kis kőbe vertem. A fejemben levő kis hang hisztérikusan felsikított, majd sípolni kezdett a fülem. A fejem iszonyatosan zúgni kezdett, és egy hangosat sikítottam a fájdalom miatt. Remegő kezeimmel próbáltam feltolni nehéz testemet a földről, majd a mellettem levő fának támasztottam testemet. Jéghideg ujjaimat lassan végighúztam a homlokomon, majd rájuk pillantottam. Bíborvörös vérem az ujjaimon csorgott végig, ahogyan az arcomon is. Szőke hajam a sebbe ragadt, szürke szemeim az eget pásztázták. Erőt kellett vennem magamon. Óvatosan csúsztam egyre feljebb a fa törzsén, majd imbolyogva indultam meg előre.
Már azt sem tudtam, merre vagyok, és mit akarok. Szemeimet elöntötték a könnyek és egyenesen bámultam előre, a semmibe. A horizontot bámultam, ahogyan lassan lemegy a nap. Narancsszínű fénye hihetetlenül rózsaszínre festi az eget, majd lassan elbújik a tenger hullámai mögött. Visszavonulót fúj mára. Ő sem képes egész az emberek árulásait bámulni. Senki sem képes.
Hallottam, ahogyan a lábaim alatt megnyikordul valami féle fa, de nem voltam hajlandó lenézni. Csak bolyongtam előre, a végtelenbe. Lehunytam a szememet, majd halkan felsóhajtottam. Testem a maga súlya hatására dőlt előre, majd pár pillanat múlva jéghideg víz borította el egész testemet. Szívem egy hatalmasat dobbant és szélsebesen kezdett el dübörögni mellkasomban. Hajam az arcom köré csavarodott, ólomsúlyú testem pedig egyre inkább közeledett a tenger aljához. A hullámok és a kék tenger lassan maga alá gyűr. És nem fogok hiányozni senkinek.
Az utolsó emlékem. Mi legyen az? Már tudom – ajkaim pedig mosolyra húzódtak, miközben egyre több vizet nyeltem be. Pár órával ezelőtt… A tükör előtt álltam, és szőke hajamat nézegettem. Már régóta elgondolkoztam rajta, hogy levágatom. Felesleges nyűg. Majd Edward mögém állt, és átölelt hátulról. Forró lehelete a nyakamat cirógatta, szőke haja az arcomba lóg. Hatalmas tenyere beteríti az egész hasamat, majd pár pillanat múlva ajkait az ajkaimhoz nyomja. Abban a pillanatban azt éreztem, én vagyok a világ legboldogabb embere. Hozzám jössz feleségül? Kérdése megállás nélkül visszhangzott a fejemben. Én persze boldogan mondtam neki igent, majd nevetve borultunk az ágyba. Aztán megszólalt a telefon. Szia Edward! Itt Barnie. Tökéletes volt a tegnap este, az a nyelvmozgás fenomenális volt. Na meg persze más is. Ott hagytad már Victoriát? Majd hívj! Imádlak!
Tüdőm kétségbeesetten próbált oxigént találni magának, kevesebb sikerrel. Annyira feszített odabent a mellkasom. Most már tudom milyen érzés a szakítás. Mintha egyre csak próbálnál a vízfelszín fölé jutni, de tested tehetetlen, majd lassan levegő nélkül maradsz.
A víz hirtelen felmelegedett körülöttem, majd két kar fonódott a testem köré. Kétségbeesetten próbált a vízfelszín fölé juttatni. Próbáltam felnyitni ólomsúlyú szemhéjaimat. Meg akartam nézni az angyalomat. Aki magával visz a mennybe. Ahol örökké boldogan élhetek. De csupán egy lebegő szőke hajkoronát láttam. Majd végül teljesen elsötétült előttem minden. Szívem lassan adta fel a küzdelmet, ahogyan próbált engem életben tartani. Utolsó érzésem csak az volt, ahogyan testem a roskatag fadarabhoz csapódik, amiről a vízbe borultam, és még egy utolsó szippantottam a levegőből.
Edward két oldalt megragadta az arcom, majd homlokát a homlokomhoz nyomta. Keserves zokogásba kezdett. Nem szólt semmit, csak sírt.
- Ne hagyj el. – nyomott egy csókot az ajkaimra
Tüdőm szaporán nyelte a levegőt, majd remegő ajkaimat szólásra nyitottam. De nem tudtam mit mondjak.
- Bar… nie…- nyöszörögtem
- Ballépés volt! Könyörgöm.
- Csak engedj. – vettem nehézkesen a levegőt – Engedj meghalni!
Remegő kezemmel nyúltam a jobb kézfejemhez, majd lehúztam róla a gyűrűt. – Vidd!
- Nem!- rázta meg a fejét – Mert ha te is meghalsz, akkor én is.
Homályos tekintettel láttam, ahogyan előhúz valamit a nadrágjából, majd a fejéhez tartja.
- Ha meghalsz, ám legyen. De akkor meghúzom a ravaszt!- kiáltotta eszét vesztetten
Ez lenne az a bizonyos szerelem? Amikor bármit megtennél a másikért? Istenem Edward! Köszönöm! Végre tudom, hogy milyen levegő nélkül élni. És tudom, hogy számomra te vagy a levegő.
Karjaimat átfontam a hátán, és szorosan megöleltem. – Akkor haljunk meg együtt!
A fegyver csövét a homlokomhoz irányítottam, majd megnyomtam Edward ujjával a ravaszt. A golyó egyenesen a homlokomba fúródott, és azonnal elsötétült előttem minden.
Edward keserves zokogással nyomta a fejéhez a fegyvert, és végig az én halott arcomat bámulta.
- Edward! Kérlek, ne!- hallotta bátyja keserves ordítását a távolból
- Sajnálom, John! De megígértem neki, hogy Örökre!
Ujjai pár pillanat múlva meghúzták a ravaszt, majd teste holtan zuhant a testemre.
................................................................................
Ahogyan végigrohantam az erdő sűrűjében csak arra
gondoltam, hogyan jutottunk el idáig. Annyira boldogok voltunk pár órával
együtt. Egymást öleltünk, karjaink egymás testét simogatták, bőrünk egymásba
simult. Egyszerre nevettünk és minden olyan tökéletes volt. Nem értem, hogy
tehette ezt velem. Hogy érdemelhettem ezt ki? Mégis hogyan?
A fák magasra törtek az égben, és nem lehetett köztük találni két egyformát. Mindegyik különleges a maga módján. Mindegyik más és más alakot ölt, mégis, mind ugyan azt a célt szolgálják: Éltetnek bennünket, csalfa embereket. De kérdem én, megérdemeljük, hogy éljünk? Hiszen mit nekünk ez a világ? Csak pusztítjuk, és csak menedékként szolgál az olyan embereknek, akik velejükig romlottak.
Ahogyan rohantam, letértem az ösvényről és a bokrok ágai a húsomba vájtak – és ez a fajta fájdalom segített abban, hogy felébredjek. Rá kell döbbennem, hogy át lettem verve. A szőke herceg csupán játékszerként kezelt engem.
Tüdőm lassan összeszűkült, torkom pedig teljesen kiszáradt. Lábaim megállás nélkül szaporázva ugrották át az ágakat. Szemeimbe könnyek gyűltek. Nem hittem el. Képtelen voltam felfogni. Az a hívás. Azaz átkozott hívás. Az rontott el mindent. Az a hívás egy bizonyos Barnie nevű lánytól.
Miért tetted ezt, Edward? Miért? Nem adtam meg nekem mindent? Odaadtam mindenem! A testem, a lelkem, az egész életem. De te neked egy másik kellett. Miért? Ó te balga férfi, miért?
Testem tehetetlenül borult a föld felé, ahogyan megbotlottam egy átkozott gyökérben. Fejem egy kis kőbe vertem. A fejemben levő kis hang hisztérikusan felsikított, majd sípolni kezdett a fülem. A fejem iszonyatosan zúgni kezdett, és egy hangosat sikítottam a fájdalom miatt. Remegő kezeimmel próbáltam feltolni nehéz testemet a földről, majd a mellettem levő fának támasztottam testemet. Jéghideg ujjaimat lassan végighúztam a homlokomon, majd rájuk pillantottam. Bíborvörös vérem az ujjaimon csorgott végig, ahogyan az arcomon is. Szőke hajam a sebbe ragadt, szürke szemeim az eget pásztázták. Erőt kellett vennem magamon. Óvatosan csúsztam egyre feljebb a fa törzsén, majd imbolyogva indultam meg előre.
Már azt sem tudtam, merre vagyok, és mit akarok. Szemeimet elöntötték a könnyek és egyenesen bámultam előre, a semmibe. A horizontot bámultam, ahogyan lassan lemegy a nap. Narancsszínű fénye hihetetlenül rózsaszínre festi az eget, majd lassan elbújik a tenger hullámai mögött. Visszavonulót fúj mára. Ő sem képes egész az emberek árulásait bámulni. Senki sem képes.
Hallottam, ahogyan a lábaim alatt megnyikordul valami féle fa, de nem voltam hajlandó lenézni. Csak bolyongtam előre, a végtelenbe. Lehunytam a szememet, majd halkan felsóhajtottam. Testem a maga súlya hatására dőlt előre, majd pár pillanat múlva jéghideg víz borította el egész testemet. Szívem egy hatalmasat dobbant és szélsebesen kezdett el dübörögni mellkasomban. Hajam az arcom köré csavarodott, ólomsúlyú testem pedig egyre inkább közeledett a tenger aljához. A hullámok és a kék tenger lassan maga alá gyűr. És nem fogok hiányozni senkinek.
Az utolsó emlékem. Mi legyen az? Már tudom – ajkaim pedig mosolyra húzódtak, miközben egyre több vizet nyeltem be. Pár órával ezelőtt… A tükör előtt álltam, és szőke hajamat nézegettem. Már régóta elgondolkoztam rajta, hogy levágatom. Felesleges nyűg. Majd Edward mögém állt, és átölelt hátulról. Forró lehelete a nyakamat cirógatta, szőke haja az arcomba lóg. Hatalmas tenyere beteríti az egész hasamat, majd pár pillanat múlva ajkait az ajkaimhoz nyomja. Abban a pillanatban azt éreztem, én vagyok a világ legboldogabb embere. Hozzám jössz feleségül? Kérdése megállás nélkül visszhangzott a fejemben. Én persze boldogan mondtam neki igent, majd nevetve borultunk az ágyba. Aztán megszólalt a telefon. Szia Edward! Itt Barnie. Tökéletes volt a tegnap este, az a nyelvmozgás fenomenális volt. Na meg persze más is. Ott hagytad már Victoriát? Majd hívj! Imádlak!
Tüdőm kétségbeesetten próbált oxigént találni magának, kevesebb sikerrel. Annyira feszített odabent a mellkasom. Most már tudom milyen érzés a szakítás. Mintha egyre csak próbálnál a vízfelszín fölé jutni, de tested tehetetlen, majd lassan levegő nélkül maradsz.
A víz hirtelen felmelegedett körülöttem, majd két kar fonódott a testem köré. Kétségbeesetten próbált a vízfelszín fölé juttatni. Próbáltam felnyitni ólomsúlyú szemhéjaimat. Meg akartam nézni az angyalomat. Aki magával visz a mennybe. Ahol örökké boldogan élhetek. De csupán egy lebegő szőke hajkoronát láttam. Majd végül teljesen elsötétült előttem minden. Szívem lassan adta fel a küzdelmet, ahogyan próbált engem életben tartani. Utolsó érzésem csak az volt, ahogyan testem a roskatag fadarabhoz csapódik, amiről a vízbe borultam, és még egy utolsó szippantottam a levegőből.
- Nem adhatod fel!
Edward füle a mellkasomhoz simult, majd felhorkant, mikor már nem hallotta a szívhangom. Ajka az ajkaimhoz tapadtak, majd befogta az orromat. Két befújás, majd kezét a melleim közé helyezte és ütemesen pumpálni kezdett. Hangja hisztérikus lett, könnyeim a lassan elliluló arcomra hullottak, nedves haja pedig szemeibe lógott. Ismét két befújás, és újabb ütemes gyakorlat. Szívem lanyhatagul kezdett el mozdulni mellkasomban, majd újra vért kezdett el pumpálni az ereimbe. Ajkaim hirtelen nyelték be a levegőt, majd azonnal köhögni kezdtem. A sós tengeri víz égette torkomat, majd oldalra fordítva a fejem próbáltam kiköhögni azt.
Edward füle a mellkasomhoz simult, majd felhorkant, mikor már nem hallotta a szívhangom. Ajka az ajkaimhoz tapadtak, majd befogta az orromat. Két befújás, majd kezét a melleim közé helyezte és ütemesen pumpálni kezdett. Hangja hisztérikus lett, könnyeim a lassan elliluló arcomra hullottak, nedves haja pedig szemeibe lógott. Ismét két befújás, és újabb ütemes gyakorlat. Szívem lanyhatagul kezdett el mozdulni mellkasomban, majd újra vért kezdett el pumpálni az ereimbe. Ajkaim hirtelen nyelték be a levegőt, majd azonnal köhögni kezdtem. A sós tengeri víz égette torkomat, majd oldalra fordítva a fejem próbáltam kiköhögni azt.
Edward két oldalt megragadta az arcom, majd homlokát a homlokomhoz nyomta. Keserves zokogásba kezdett. Nem szólt semmit, csak sírt.
- Ne hagyj el. – nyomott egy csókot az ajkaimra
Tüdőm szaporán nyelte a levegőt, majd remegő ajkaimat szólásra nyitottam. De nem tudtam mit mondjak.
- Bar… nie…- nyöszörögtem
- Ballépés volt! Könyörgöm.
- Csak engedj. – vettem nehézkesen a levegőt – Engedj meghalni!
Remegő kezemmel nyúltam a jobb kézfejemhez, majd lehúztam róla a gyűrűt. – Vidd!
- Nem!- rázta meg a fejét – Mert ha te is meghalsz, akkor én is.
Homályos tekintettel láttam, ahogyan előhúz valamit a nadrágjából, majd a fejéhez tartja.
- Ha meghalsz, ám legyen. De akkor meghúzom a ravaszt!- kiáltotta eszét vesztetten
Ez lenne az a bizonyos szerelem? Amikor bármit megtennél a másikért? Istenem Edward! Köszönöm! Végre tudom, hogy milyen levegő nélkül élni. És tudom, hogy számomra te vagy a levegő.
Karjaimat átfontam a hátán, és szorosan megöleltem. – Akkor haljunk meg együtt!
A fegyver csövét a homlokomhoz irányítottam, majd megnyomtam Edward ujjával a ravaszt. A golyó egyenesen a homlokomba fúródott, és azonnal elsötétült előttem minden.
Edward keserves zokogással nyomta a fejéhez a fegyvert, és végig az én halott arcomat bámulta.
- Edward! Kérlek, ne!- hallotta bátyja keserves ordítását a távolból
- Sajnálom, John! De megígértem neki, hogy Örökre!
Ujjai pár pillanat múlva meghúzták a ravaszt, majd teste holtan zuhant a testemre.
Le Petit Prince
Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni miért a tiéd az egyetlen a világon.Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor ajándékul elárulok neked egy ttkot.
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Azzal visszament a rókához.
- Isten veled - mondta.
- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
Moments
http://www.youtube.com/watch?v=L040C5Js7ak
"A Moments egy haldokló lányról szól, akinek a barátja öngyilkosságot követ el mert nem tud nélküle élni"-Ed Sheraan, a Moments írója
Ezzel a One Direction slágerrel szeretnék nektek jó éjszakát kívánni, remélem tetszeni fog, nekem ezt az egyik kedvenc számom. Szép álmokat!-Sophie
Ui: kérlek véleményezzétek az Álarc és az Árnyak című bejegyzéseimet, kíváncsi vagyok mit gondoltok róluk.Sok puszi!!
"A Moments egy haldokló lányról szól, akinek a barátja öngyilkosságot követ el mert nem tud nélküle élni"-Ed Sheraan, a Moments írója
Ezzel a One Direction slágerrel szeretnék nektek jó éjszakát kívánni, remélem tetszeni fog, nekem ezt az egyik kedvenc számom. Szép álmokat!-Sophie
Ui: kérlek véleményezzétek az Álarc és az Árnyak című bejegyzéseimet, kíváncsi vagyok mit gondoltok róluk.Sok puszi!!
Miley
Tudtátok egyénként hogy a rák áldozatai előtti tisztelgésből vágatta le?
Sokan mondták hogy nem áll jól neki ez a frizura és hogy csúnya lett, de szerintem pontosan az teszi őt gyönyörűvé hogy egy ilyen nemes cél érdekében, képes volt ilyen drasztikusan változtatni a külsején(a rajongók tiltakozása ellenére is)!
Ui: ha van twitteretek kövessetek nyugodtan: @sofiameggyes -Sophie
Árnyak
Ezt a novellát a legjobb barátnőimmel való összeveszés után írtam ezért ilyen szomorkás a hangulata.Remélem tetszeni fog.Véleményezzetek!!!-Sophie
http://www.youtube.com/watch?v=HTy54hMMr44
...........................................................................
http://www.youtube.com/watch?v=HTy54hMMr44
...........................................................................
Kiáltani akartam. Sikítani, de nem jött ki hang a torkomon.
Mindenem fájt. A sötétség olyan súllyal nehezedett rám hogy az utolsó
próbálkozásaim az életben maradásra, egy gyenge kis pillangó erőtlen
szárnypróbálgatáshoz hasonlítottak a hatalmas erővel szemben. A halállal
szemben. Féltem. Éreztem hogy egy apró, puha kéz bátorítóan megszorítja az
enyémet. Hannah.-suttogtam.
Suttogásom köhögésbe fulladt. A meleg vér bugyborékolva tört
fel a tüdőmből és folyt végig az arcomon egészen a hideg betonig, amin
tehetetlenül feküdtem. Fel akartam ébredni. Küzdöttem érte. A kislányomért.
Csak egyszer utoljára látni akartam az arcát. Gyönyörű smaragdzöld szemeit. Harry
szemeit. Gyenge kezeimmel, próbáltam feltolni magam, de a szinte élettelen
testem, hangos puffanással hanyatlott vissza a kemény talajra. Újra fuldokolni
kezdtem.
Próbáltam nem arra figyelni hogy mi történik a testemmel.
Harryre gondoltam, életem első és egyetlen szerelmére. Csillogó, mindig vidám
szemeire, barna fürtös hajára. Anyámra, akit mindenkinél jobban szerettem, aki
mindig mellettem állt és megvédett. Apámra akit soha nem ismertem igazán. Aki
bátor katonaként a harcmezőn esett el. Mit gondolna most a lányáról? Mit
gondolna arról hogy feladtam?
Végül Hannahra gondoltam, a kislányomra aki most is
mozdulatlan testem fölött zokogott. Szeretlek-akartam mondani, de ajkaim nem
engedelmeskedtek. Utolsó erőmmel megszorítottam a kezét. Még hallottam ahogy a
közelben lefékez egy autó. Szapora léptek. Egy erős kéz magához ölel. Harry.
Sós könnyei az arcomra hullanak. Kérlek ne hagyj el- kiáltotta hisztértikus
hangon. Élettelen testemet rázta, mintha csak egy mély álmomból akarna
felébreszteni.
De én már soha többé nem ébredek fel. Harry karjaiban boldogan fogom elhagyni a földi világot. Boldogan fogom hátrahagyni, testemet ami egykor talán szép volt, de halálom után, nem lesz más csak hulladék, ami szennyezi a világot. Az égből, mintha csak engem siratnának, kövér esőcseppek kezdtek hullani. -Maradj itt anya -hallottam még Hannah vékonyka hangját. De én már egy jobb helyen voltam.
De én már soha többé nem ébredek fel. Harry karjaiban boldogan fogom elhagyni a földi világot. Boldogan fogom hátrahagyni, testemet ami egykor talán szép volt, de halálom után, nem lesz más csak hulladék, ami szennyezi a világot. Az égből, mintha csak engem siratnának, kövér esőcseppek kezdtek hullani. -Maradj itt anya -hallottam még Hannah vékonyka hangját. De én már egy jobb helyen voltam.
Mindig veletek leszek-ezek voltak az utolsó gondolataim,
majd a szívem örökre megszűnt dobogni.
Bemutatkozás
Hello!
A nevem Szofi, de jobban szeretem Sophie-ként leírni.17 éves vagyok és utálok Magyarországon élni, viszont imádom a Black Milk leggingseket és a Jeffrey Campbell cipellőket! Később szeretnék majd divatújságírással vagy divattervezéssel foglalkozni.Szabadidőmben rajzolok, vagy novellákat írok.Szívesen járok szórakozni a barátnőimmel.
A kedvenc magyar divattervezőm Sándor Szandra(Nanushka),imádom ahogy a nude és a pasztellárnyalatokat használja..Imádom még a 2012es Louis Vuitton Tavasz/Nyár kollekciót (főleg az átlátszó táskákat), és a peplum-ot, a színházat, PewDiePie videóit, a One Directiont, a KeyOfAwesome és a Hillywood paródiákat, a szőrmés mellényeket, a bőrdzsekiket, a Sims2-t, az Amnesia-t, a We<3it.com-ot, a horrorfilmeket és a drámákat, a bakancsokat, Londont, a hipster stílust, a PLL-t, Párizst, a Gossip Girlt, a Vámpírnaplókat,a Skinst és a 9Gag-ot.
Nagyjából mindent meg fogok veletek osztani. Az érzéseimet, a tapasztalataimat, One Direction pletyiket, és néhány novellámat is, meg még ami éppen eszembe jut.
Remélem tetszeni fog a blogom és sokan leszünk.(ha tetszett esetleg osszátok meg a barátitokkal, ismerőseitekkel)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)