Árnyak

Ezt a novellát a legjobb barátnőimmel való összeveszés után írtam ezért ilyen szomorkás a hangulata.Remélem tetszeni fog.Véleményezzetek!!!-Sophie

http://www.youtube.com/watch?v=HTy54hMMr44
...........................................................................

Kiáltani akartam. Sikítani, de nem jött ki hang a torkomon. Mindenem fájt. A sötétség olyan súllyal nehezedett rám hogy az utolsó próbálkozásaim az életben maradásra, egy gyenge kis pillangó erőtlen szárnypróbálgatáshoz hasonlítottak a hatalmas erővel szemben. A halállal szemben. Féltem. Éreztem hogy egy apró, puha kéz bátorítóan megszorítja az enyémet. Hannah.-suttogtam.

Suttogásom köhögésbe fulladt. A meleg vér bugyborékolva tört fel a tüdőmből és folyt végig az arcomon egészen a hideg betonig, amin tehetetlenül feküdtem. Fel akartam ébredni. Küzdöttem érte. A kislányomért. Csak egyszer utoljára látni akartam az arcát. Gyönyörű smaragdzöld szemeit. Harry szemeit. Gyenge kezeimmel, próbáltam feltolni magam, de a szinte élettelen testem, hangos puffanással hanyatlott vissza a kemény talajra. Újra fuldokolni kezdtem.

Próbáltam nem arra figyelni hogy mi történik a testemmel. Harryre gondoltam, életem első és egyetlen szerelmére. Csillogó, mindig vidám szemeire, barna fürtös hajára. Anyámra, akit mindenkinél jobban szerettem, aki mindig mellettem állt és megvédett. Apámra akit soha nem ismertem igazán. Aki bátor katonaként a harcmezőn esett el. Mit gondolna most a lányáról? Mit gondolna arról hogy feladtam?

Végül Hannahra gondoltam, a kislányomra aki most is mozdulatlan testem fölött zokogott. Szeretlek-akartam mondani, de ajkaim nem engedelmeskedtek. Utolsó erőmmel megszorítottam a kezét. Még hallottam ahogy a közelben lefékez egy autó. Szapora léptek. Egy erős kéz magához ölel. Harry. Sós könnyei az arcomra hullanak. Kérlek ne hagyj el- kiáltotta hisztértikus hangon. Élettelen testemet rázta, mintha csak egy mély álmomból akarna felébreszteni. 

De én már soha többé nem ébredek fel. Harry karjaiban boldogan fogom elhagyni a földi világot. Boldogan fogom hátrahagyni, testemet ami egykor talán szép volt, de halálom után, nem lesz más csak hulladék, ami szennyezi a világot. Az égből, mintha csak engem siratnának, kövér esőcseppek kezdtek hullani. -Maradj itt anya -hallottam még Hannah vékonyka hangját. De én már egy jobb helyen voltam.

Mindig veletek leszek-ezek voltak az utolsó gondolataim, majd a szívem örökre megszűnt dobogni.